Erik, Olivér, Dávid, Dani és Péter, vagyis a No Thanx már jó ideje berobbant a hazai köztudatba, azóta hatalmasra nőtt a rajongótáboruk. Sikítozó tini lányok hada kíséri őket a koncertekre, sőt, sokan sírva is fakadnak, ha meglátják a szombathelyi srácokat. Erik a Netbulvárnak mesélt a magánéletükről, az iskoláról és persze szakmai terveikről is.

Rossz hír a csodálóknak, hogy az öt fiúból hárman már foglaltak, komoly barátnőjük van. Jelen állás szerint csupán Olivért és Petit lehet ostromolni.

- Egyébként is Olivér a legnépszerűbb a lányok körében, az aranyos kis fejével, de a többieket is szeretik. A legfurcsább az volt, mikor az elején, egy koncerten kiszálltunk a buszból és több száz lány elkezdett zokogni. Én még ilyet nem láttam. Kérdeztük, hogy most miért sírnak, és akkor szembesültünk azzal, hogy azért, mert megláttak minket. Hihetetlen volt – nosztalgiázik a 18 éves Erik.

Az énekes azt is elmesélte, hogy vannak nagyon kitartó rajongók, akik naponta e-mailekkel bombázzák őket, követik a zenekar tagjait. Szerencsére jól tudják kezelni a helyzetet, még azt is, hogy a lányok egy-egy koncerten nem csupán plüssfigurákat, hanem tangákat dobálnak a színpadra. Azért volt olyan, amin még a vagány fiúk is meglepődtek, például amikor egy 14 éves lány szeretett volna közelebbi kapcsolatba kerülni a fiúkkal.

- Előfordul ilyen is, de mi soha nem használjuk ki a helyzetet. Én például régóta együtt vagyok a kedvesemmel, de ha nem lenne párom, akkor sem vinném ágyba a felkínálkozó rajongókat. Ráadásul nem is tudnék rájuk úgy nézni, mint egy lehetséges partnerre, hiszen soha nem lehet tudni, hogy az imádat a No Thanxnek szól vagy pedig nekem, Skrapits Eriknek. Persze a férfiúi, azaz egyelőre a „fiúi” büszkeségünknek jót tesz. Egyébként most már nem csak a tinilányok kedvelik a zenénket, hanem az idősebbek is, sőt, a fiúk, férfiak is – mondja a fiatalember.

Mivel a zenekar tagjai még iskolába járnak – Olivér mindössze 15 éves -, a koncertezés mellett nagyon fontos a tanulás.

- Nekem elég húzós lesz ez az évem, hiszen most fogok érettségizni. Kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolába járok, utána mindenképpen szeretnék továbbtanulni. Fontos a zenélés, imádom csinálni, de nem árt több lábon állni. Hogy milyen főiskolára vagy egyetemre jelentkezem, azt még nem tudom. Kiskoromban szerettem volna vadászpilóta lenni, de később rá kellett jönnöm, hogy félek a magasban, úgyhogy ez a terv füstbe ment – mondja Erik, aki abban is biztos, hogy nem fog például szállodában dolgozni.

A többiek is forgatják a tankönyveket, Olivér most lesz elsős abban a gimnáziumban, ahová Dávid és Peti is járt, Dani folytatja a tanulmányait Kőszegen, Peti is tovább gyűri a főiskolát, Dávid pedig Bécsben okosodik tovább.

Eriknek egyébként szerencséje van az iskolájával, mert az igazgató nagyon büszke rá, és hogy ne kelljen magántanulóként végeznie, maga a diri oldja meg a hiányzások igazolását. A diákok is jófejek, büszkék a híres osztálytársra. Ha a suliban nem is, a fiúk máshol azért kapnak egy-egy beszólást. Egy koncertjükön például valaki tojást dobált fel a színpadra.

- Én ezt nem tartom szégyennek, csak szegény Danit sajnáltam, mert ő nagyon félti a dobját, és az illető pont azt találta el először. De rögtön az első szám után kiszúrtam, ki a dobáló, és a biztonsági őrök elvitték. Utána viszont hatalmas bulit csaptunk – meséli a fiatalember.

A No Thanxes fiúk leginkább azt nem szeretik, amikor a német Tokio Hotelhez hasonlítják őket és sajnos ez még mostanában is gyakran előfordul. És az sem igaz, hogy ők egy „megkreált” zenekar, nem a pénz miatt verbuválódtak. Sőt, az is téveszme, hogy rengeteget keresnek, ez egyelőre nem így van. És ahogy Erik a Netbulvárnak elárulta, gázsijukat leginkább arra fordítják, hogy egyre jobb hangszereket vegyenek.

- Gőzerővel készülünk a második lemezünkre, jövőre kezdődnek a stúdiómunkák. Reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog, mi írjuk majd a számaink nagy részét. Szeretnénk nagyon sok koncertet, lehetőleg önállót is, büszkék vagyunk rá, hogy élőben szoktunk zenélni. Úgy tűnik, jövőre Horvátországban is kiadják a lemezünket. És persze a tanulást sem hanyagoljuk el.

2007-08-27